Lesz babám!

 Sosem volt normál, 28 napos ciklusom, leszámítva azt a 2 évet, amíg fogamzásgátlót szedtem. Emlékszem, hogy 14-15 éves koromban többször sírtam el magam amiatt, hogy már mióta nem jött meg. Féltem, hogy valami nagy gond van, nyilván terhes nem lehettem. Anyukám ilyenkor mindig megnyugtatott, hogy semmi baj, csak még nem állt be a ciklusom. Aztán egyszerűen sehogy sem akart beállni.

Forrás: pixabay.com

16 évesen mentem el először nőgyógyászhoz. Ez éppen egy időben volt az első beteljesült nagy szerelem kezdetével. Fogamzásgátlót írt fel a doki egy hormonvizsgálat után, azt mondta, ez majd beállítja a ciklusom. Hol volt még akkor internet, 2002-ben, ahol utánanézhettem volna, hogy ez bizony csak látszatra eredményez majd rendszeres menstruációt. Mert azt eredményezett, mi tagadás, és nyilván a beteljesült szerelem szempontjából is voltak jótékony hatásai. De továbbra sem kaptam meg egy egészségesen működő női ciklust, csak egy látszatmegoldással lettem előrébb.

2 évig szedtem a fogamzásgátlót, majd amikor a nagy szerelemben hosszabb szünet állt be, gondolván, hogy ez a 2 év csak elég volt arra, hogy szuper, 28 napos ciklusokat produkáljak, abbahagytam a gyógyszerszedést. És nem jött meg, és még mindig nem, nem, és nem. Mivel volt esélye, még azt is gondoltam, hogy terhes vagyok (finoman szólva is hullámzó volt az a bizonyos nagy szerelem ebben az időszakban, de hivatalosan nem jártunk). Nem voltam terhes, de csak nem jött meg. Kb. 4 hónappal a fogamzásgátló abbahagyása után jelentkezett először a vérzésem. Aztán kb. 40 naponta jött meg.

Nem sokkal később a nagy szerelem újra az életem része lett, de a hormonális fogamzásgátlás soha többet. És utána akartam járni mért nem jön meg időben. Endokrinológushoz mentem, kétszer hosszabban is vizsgáltak a Semmelweis Egyetem belgyógyászatán, még  CT-n is voltam, hátha az agyalapi mirigyem dolgozik rosszul, de semmi. Mintha PCO-s. Kb. ez volt a diagnózis. Ja, és szedjek fogamzásgátlót, ha úgy érzem, az a bűvös 28-as az én számom. Nem akartam.

Ebben az időszakban teljesen normális volt a testsúlyom, talán 5 kg plusz volt rajtam. Erre nem foghatták a hosszabb ciklusokat. Azaz megoldás nem volt sehol. Előbb-utóbb úgy éreztem, ha nincs megoldás, akkor nincs. Elfogadom a 40 napos ciklusokat. A babatervezés a vágyaim része volt, de akkor még egyetemista voltam, reális kilátásaim nem voltak még családépítésre. Éltem, szerettem, és reménykedtem, hogy ha szeretném, lesz babám.

1. A nagy bejelentések

Amikor egyszer csak szerveződni kezd egy baráti találkozó a háttérben sejtelmes mondatokkal. Amikor már előre sejtem

Forrás: pixabay.com

, hogy itt bizony el fog hangozni az a mondat, hogy babánk lesz. Hú. Nagy levegő. Egyszerre örömteliek és fájdalmasak ezek a pillanatok. Na, legyünk őszinték, elönt  a sárga irigység. Engem legalábbis mindig, és nagyon nehéz gratulálnom. Pedig miért ne örülnék neki…Persze hogy örülök, de ilyenkor válik a leginkább pengeélessé a saját fájdalmam, hogy nekünk nem sikerül, hogy nálunk nem nagy bejelentés, hanem nagy felelősségre vonás van sokszor: “Mikor lesz már?” “És ti mikor jöttök?”

2. Ha fiatal anyukák között vagy

Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy hozzájuk képest én “kislány” vagyok, de mindenképpen inkompetens. Persze én is hozzászólok a témához, de maximum cikkekre, kisfilmekre, videókra, mások tapasztalataira hagyatkozva tudok véleményt formálni. Remek érzés. Mikor szeretnék én is ruhákat cserélgeti, babaétel recepteket megosztani a barátnőimmel. Hiszen volt egy időszak, amikor együtt játszottunk, aztán együtt rajongtunk rocksztárokért, jöttek nagy szerelmek, nagy csalódások, jött a nagy Ő, és most ez az időszak van, a babázásé. És én nagyon le vagyok maradva.

3. Családi események, ahol így vagy úgy felmerül a kérdés: “Nektek mikor lesz?”

Nyilván nem a közeli családtagok kérdezik meg, hogy: “Na, és nálatok készül a trónörökös?”, hiszen ők tudják mi a helyzet,  hanem távolabbi családtagok, és nyilván nem is mindig ilyen tapintatlan az érdeklődés. De akkor is nehéz  mit mondani. Hiszen a válasz az, hogy készül, de fogalmunk sincs mikor érkezik, és emiatt egyre elkeseredettebbek vagyunk. Amikor ezt nagyjából így megfogalmazom, akkor szoktak következni a történetek csodás teherbeesésekről. Nem mindig vagyok olyan lélektani állapotban, hogy elhiggyem, nekünk is lesz csodánk. De lesz, lesz, lesz, lesz babánk!

4. Nőgyógyászat előtti várakozás

Igen, nyilván sokan ülnek ott azért, mert pozitív lett a terhességi teszt, mert 12., 20. heti ultrahangra jöttek, vagy NST- re. Fájdalmas vágyakozás és várakozás ez ilyenkor. Bárcsakok sokasága szalad végig a lelkemen.

5. A gömbölyödő pocakok

Illik megdicsérni barátnőnél, megkérdezni, hogy van, kedvesen érdeklődni, találkozáskor meg is simogatni, mosolyogni örömtelien. És tényleg nagyon jó, hogy immár ketten egyek, csak hát ott szurkálgat közben a saját fájdalmam.  Valljuk meg, nem könnyű ez a helyzet sem. Mert ha tudnám, hogy 2020-ban tuti sikerül, akkor nem izgulnék ezeken, és nem lenne ott az az egyre erősebb fájdalom, hogy mi van, ha sosem lesz babám.

6. Ha gyermekbántalmazásról, elhanyagolásról hallasz

Hát ilyenkor én nem állom meg, hogy ne tegyem fel azt a kérdést Istennek, hogy de neki miért sikerült? Miért kapott ajándékba egy életet úgy, hogy nem tud vele jól bánni, hogy nem nevelgeti, hanem sorsára hagyja, bántja. A táborban, ahol az elmúlt héten voltam, bizony sok ilyen gyermekkel találkoztam. Akik intézetben élnek. Nagyon sajnálom őket, és nem értem, miért nem születhettek jó helyre.

Az a helyzet, hogy péntek délutánig rengeteg gyerkőcnek vagyok anyja helyett anyja. Táboroztatok. Cukik. Minden jó. Áldott napok ezek. Az új bejegyzésem félkész állapotban, szombat, vasárnap környékén fog kikerülni.

Forrás: pixabay.com

Akin van súlyfelesleg és nem sikerül teherbe esnie, az biztosan hallotta már az orvosai szájából, hogy fogynia kéne. Mert akkor szabályosabb ciklusai lennének, egyértelműen lenne peteérése, kiürülnének a zsírszövetben raktározott hormonok, méreganyagok a szervezetéből. 

Nekem ezt mindegyik orvosom megjegyezte. A legkedvesebben a meddőségi centrumban dolgozó dokim fogalmazott, idézem: “Maga gyönyörű, félre ne értsen! Nem arról van szó, ami kívülről látszik, hanem ami odabenn van. 5 kilót fogyjon.” Hozzáteszem, 20 kg felesleg van rajtam. Úgyhogy meg is beszéltük, hogy novemberre, amikorra kitűztük az első inszemináció idejét, kevesebb zsírtömeggel a testemen érkezem.

Mi kell ehhez? Vagy inkább mik kellenek nekem, személy szerint?

1. Nyugalom és koncentráció

Sajnos érzelmi evő vagyok. Ha valami nagyon megborít, ha feszített a tempó, nagyon könnyen eszem túl magam és kerül a kezembe egy jól megérdemelt vacsora után egy kis csoki, gumicukor, ropi…Folytassam? Szerintem értitek.

2. Szénhidrátbevitel csökkentése

Valóban azt figyeltem meg, ha már csak egy kicsivel is kevesebb szénhidrátot eszem, fogyok. Most nem a klasszikus 160 gr CH-s diétát folytatom, ugyanis inzulinrezisztens nem vagyok, egyszerűen csak igyekszem minél kevésbé feldolgozott, friss, jó szénhidrátokat tartalmazó ételeket enni.

3.Mozgás

Semmit nem akarok elkiabálni, de végre megtaláltam azt a helyet, ahol jól érzem magam, ahol jólesik mozogni. Idáig főként otthon sportoló típus voltam. Drága, jó szobabicajom volt hűséges társam ebben. Heti 4-5, minimum 40 perces edzés szerintem elengedhetetlen a fogyáshoz. Vagy ha nem,akkor nagyon keveset kell enni, de azt én nem bírom.

4. Változatosság

Mind az étrendben, mind a sportban, az élet minden területén. Fontos, szerintem, hogy ne unj rá az életmódváltásra. Mivel 20 kiló felesleg leadása nem egy perc, fontos, hogy ne unjam meg az ételeket,amiket eszem, a sportot, amit csinálok, úgy egészében a napjaimat. Ne legyen egyhangú és óriási, “lemondás hangulatú” az egész. Legyen örömmel teli. Hiszen vár egy egészségesebb élet, és a motiváció, ami hajt sem szabad, hogy kikerüljön a látótérből. Lesz babám!

5. Türelem, türelem, türelem

Ugye egyetértetek velem, hogy nagyjából azzal lennénk elégedettek, ha a diéta elkezdésének másnapján már minimum 3 kilóval kevesebbet mutatna a mérleg? De ki kell hogy ábrándítsam magamat is, ezzel a módszerrel nem lehet gyorsan fogyni. Messze van a csodadiétától. Ez életmódváltás. A kilók pedig szépen lassan mennek lefelé. Főleg nekem, akinek alulműködik a pajzsmirigye. 

Én június 1-jén kezdtem, azóta 1 kg mínusznál tartok. De ez csak a kezdet! 

Forrás: pixabay.com

 Bizony, már akkor is, már kamaszként is úgy éreztem, hogy minél előbb, nagyon de nagyon szeretnék Anyuka lenni. Emlékeztek a Szülőszoba című sorozatra? Lelkes nézője voltam. Mivel későn adták, ezért mindig felvettem videókazettára, hogy le ne maradjak róla. 2004-ben kezdődött ez a dokumetumsorozat, akkor én 18 éves voltam. Minden alkalommal akkora öröm és katartikus pillanat volt számomra a babák világrajövetele, hogy, habár tanár szakra jelentkeztem, és azt is végeztem el, komolyan kacérkodtam a gondolattal, hogy én bizony szülésznő leszek.  Aztán ez nem valósult meg, majd a dúla képzésre gondoltam, hogy elvégzem, de ahhoz meg az kell, hogy már legyen saját gyerkőcöd, így egyelőre az is kimaradt.

 Amikor elballagtam a 12. osztályból és jött az érettségi szünet, akkor váltam Vendég a háznál függővé, ami a Kossuth Rádión futó gyereknevelésről szóló műsor. A címét akkor még nem értettem. Miért az a címe egy gyerekekről szóló műsornak, hogy Vendég a háznál? Ma már nem kérdés számomra. Jobb címe nem is lehetne. Hiszen az a gyermek, aki hozzánk születik, nem a tulajdonunk, egy önálló személyiség, aki egy ideig velünk egységben nevelkedik, de aztán önálló lesz, és ki is repül a fészekből. Ne felejtsük el, hogy vendég, és a mi szerelmünk a férjünkkel, párunkkal nem szabad, hogy alárendelődjön a gyermeknek. Persze ezt nem a gyerkőc 1. életévére értem.

Már akkoriban, sőt igazából 1999 óta vezetek naplót. Ebből a 17-18 év körüli időszakomból is fönn maradt néhány bejegyzés, amit a lányomnak írtam. Könnyet csal a szemembe, ahogy olvasom, főleg így, hogy ilyen sokat várat magára. Na, de nem önsajnálkozni ám! 

És bizony már ebben az időszakban is bekerült a könyvtáramba néhány gyermeknevelési könyv. Nem csak a tanár szakon alapból kötelező olvasmányok. Megvettem a Leboyer-féle, A gyöngéd születésről szóló könyvet, Tracy Hogg Suttogóját, a Szülőszoba című sorozat könyv változatát, Szécsi Noémi kismama naplóját stb. Szóval készültem, vártam, hogy elvégezzem az egyetemet, aztán végre tényleg édesanya lehessek. 

Addig a kamaszkori nagy szerelmem (komoly kapcsolat volt, 7 évig tartott, benne volt a lehetőség, hogy vele élem le az életem, de végül nem úgy alakult) keresztgyerekeit babusgattam sokat, és vágyakozva gondoltam arra, hogy nekem mikor lesz babám.

A vágyakozás, kell-e hogy mondjam…egyre nagyobb.

1. A 3-5. és 21. ciklusnapi hormonsor

Ez a bevezető vizsgálat gyakorlatilag, amikor megnézik, hogy milyen hormonértékek mellett működik, vagy sem, a ciklusod. A ciklusod 3-5. napján a következő hormonokat vizsgálják:

• FSH: a tüsző érését serkentő hormon.
• TSH: a pajzsmirigyet serkenti hormontermelésre. Azt mondják, 1-2 mIu/l között ideális a mennyisége teherbeeséshez. 
• LH: ez a hormon váltja ki az ovulációt.
• Prolaktin: a tejtermelésért felelős hormon. Szintje stressz hatására megemelkedhet, akadályozva ezzel a teherbeesést.
• Tesztoszteron: férfi nemi hormon, ami a női petefészekben is jelen van. Emelkedett szintje szintén felelős lehet a nehezített teherbeesésért.
• Ösztradiol: az ösztrogének egyik fajtája, az érésben lévő tüsző termeli, szükség van rá a méhnyálkahártya felépüléséhez.

21. napon csak akkor érdemes újra vérvételre menned, ha a 14. napon ovuláltál. Ha hosszabb a ciklusod, akkor az ovuláció után 1 héttel kell menned a vérvételre, ahol a progeszteron szintedet nézik meg. 

• Progeszteron: ez a hormon jelzi, hogy volt-e peteérésed, ugyanis a megrepedt tüsző helyén létrejövő sárgatest állítja elő. Fontos szerepe van az embrió beágyazódásában, valamint a várandósság korai szakaszában ez a hormon felelős a terhesség fenntartásáért.

2. Follikulometria, azaz ultrahangos peteérés figyelés

Normál, 28 napos ciklus esetén a 10-12. ciklusnapon van az első ultrahang, ahol megnézik, milyen állapotban van a petefészek, melyikben ábrázolódik domináns tüsző, valamint hogy hány milliméteres a nyálkahártya. Ebből az ultrahangból ki tudják számolni, hogy körülbelül mikor lesz petérés, vagy visszarendelnek 1-2 nap múlva ultrahangra újra. A tüszőrepedés után is megnézik még egyszer, hogy rendben lezajlott-e a folyamat.

Itt ugye az is kiderülhet, hogy nincs peteérés, nincs domináns tüsző,  a petesejt lassabban növekszik, mint kéne neki vagy PCOS áll fenn.

3. Inzulinrezisztencia vizsgálat

Na, ez az állapot, amiről én még nem hallottam orvosokat egyformán nyilatkozni. Van aki el sem fogadja, hogy van ilyen betegség, és vannak azok, akik mind-mind más és más referenciaértéktől számítják az inzulinrezisztencia meg vagy meg nem létét. A szakma finoman szólva sem egységes ennek az anyagcserezavarnak a megítélésében.

Az inzulinrezisztencia lényege, hogy a szervezet a normál vércukorszintet csak nagyobb mértékű inzulintermeléssel képes elérni. A magas inzulinszintek pedig sajnos képesek hátráltatni a petefészek petesejt termelését, ezáltal hosszabbá, rendszertelenebbé válhatnak a menstruációs ciklusok. Az állapot visszafordítható a megfelelő étrend / 160 gr CH naponta/, mozgás, inzulinérzékenyítő gyógyszer alkalmazásával.

A vizsgálat pedig abból áll, hogy megnézik a 0 perces cukor- és inzulinszinted, majd egy 75 grammos cukoroldatot kell meginnod, és ezután 60 majd 120 perccel is vesznek tőled vért, és ugyancsak a vércukor és inzulin szintedre kíváncsiak.

4. A férfiak termékenységi vizsgálata

Bizony, ez is nagyon fontos, hiszen a nők és férfiak nagyjából ugyanolyan arányban felelősek a meddőségért. Ilyenkor az ondó mennyiségét ás minőségét vizsgálják.

5. Hiszteroszkópia, azaz méhtükrözés

Ezzel a vizsgálattal a méh belső felszínét tekintik meg. Így képet kapnak a méh alaki jellemzőiről, esetleges belső elváltozásairól, pl. méhpolip, mióma.

6. Petevezető átjárhatósági vizsgálat

Ennek létezik röntgenes, ultrahangos, valamint laparoszkópiás beavatkozással végzett formája. A szervezet számára legkevésbé megterhelő az ultrahangos eljárás. A legteljesebb képet azonban a laparoszkópiás eljárással végzett feltárás adja. Ilyenkor derülhet fény az elzáródás mellett, akár endometriózisra is, ami más eljárással nem feltétlenül deríthető ki.

7.  PCT, azaz posztkoitális teszt

A tesztet 6-10 órával a szerelmes együttlét után végzik, kenetet vesznek a méhnyakváladékból. A nyák és a spermiumok kölcsönhatását vizsgálják ilyenkor. Ha nincs spermium a nyákban, az azt jelenti, hogy a nő immunrendszere a spermiumok ellen fordul, és elpusztítja azokat.

8. Vírus és egyéb fertőzések vizsgálata vérmintából

Általában a HIV és Hepatitis vírusokat szűrik így. 

9. A méhnyakváladék vizsgálata

Vannak fertőzések pl. az ureaplasma, mycoplasma baktérium által terjesztettek, amik gyulladást idézhetnek elő a méhnyakban, és ez megakadályozza, hogy a spermiumok feljussanak a petevezetőhöz, ahol megtörténhetne a megtermékenyítés.

10. Génvizsgálat

Protombin, Leiden  gének vizsgálata. Ha a Protombin és a Leiden gén hibás, az nem engedi az embrió beágyazódását. 

Persze ezeken felül még sokféle vizsgálat elvégzése lehetséges, de ez a 10-es “csomag” mindenképpen kiindulópont. A +1 pedig a rákszűrés, amit minden évben el KELL végeztetni.

Hm…ha tudnám, ha tudnám igazán, ha meglenne a tuti válasz…De jó lenne! Biztos jó lenne? Azt hiszem igen. Jó lenne tudnom, hogy mi történik sejt szinten a testemben akkor, amikor abszolút jó időben, a legtermékenyebb napjaimon (is) szeretjük egymást. Hol a hiba? Mi az, amiért nem lesz megtermékenyített petesejt, beágyazódás, pozitív teszt, első ultrahang kép, táncoló talpak a pocakban?

Persze, ahogy már az előző bejegyzésben is említettem, vannak olyan problémáim, amikkel igazolható a nehezített teherbeesés. Tudok mit mondani akkor, amikor megkérdezik, mi a baj. De valahogy mégis azt érzem, hogy ezek ellenére is meg kellett volna történnie a csodának. Vagy nem is tudom…annyira nehéz megfogalmazni. Még akkor is reménykedem, amikor nem kéne.

Nos, igen, nincs minden rendben a testemben, a testemmel. 

Először is nem 38-as méretű ruhákat hordok, sokkal inkább 44-46-osakat. Ez azt jelenti, hogy van rajtam 20 kg súlyfelesleg. Nagyon sok orvos beszél arról, hogy ez nehezíti a teherbeesést, hiszen a zsír, ami rajtam is megtalálható sajnos, hormonokat termel, így megborítja a női ciklust. Voltam sajnos még ennél ducibb is már, na, akkor aztán tényleg biztos hogy nem volt se peteérésem, se semmi. Kb. 50-55 napos ciklusaim voltak, szerintem ovuláció nélkül. Most ott tartok, hogy 35-37 napra jön meg körülbelül, és végre van peteérésem. A mozgás, és a figyelés az étrendre, nyilván jótékony hatással van, de attól még messze vagyok, hogy benevezzek a Fitbalance-ra. 

Aztán sajnos alulműködik a pajzsmirigyem, ami persze kínkeservessé teszi a fogyást. Igen, a képlet az, hogy hízni pillanatok alatt tudok, de 0,5-1 kg leadás is óriási feladat, óriási küzdelem.

És itt van még a jobb petevezetőmmel kapcsolatos anatómiai probléma, ugyanis  el van záródva a méhfal közelében, így a laparoszkópiás műtétemen sem tudták megnyitni. Na, és a természet persze további “viccekre” is képes, persze hogy a jobb oldali petefészkem aktívabb. Bal oldalon kb. 5-6 havonta érik tüsző. Így a másoknak megadatott évi 12 lehetőség helyett nekem van 2-3. Nem sok, bár a gyermekáldáshoz 1 petesejt is elég.

De idáig, sajnos még egyik sem volt elég.

Igen, még mindig csak a vágy lakik ott. Nincs dupla, egy ütemre hangolt szívdobbanás.  Két és fél éve mondtuk ki, hogy nagyon szeretnénk. Hamarosan ünnepeljük a negyedik házassági évfordulónkat, aminek az értékéből semmit sem von le, hogy nem kell senkit a kettesben töltött vacsorához a nagyira bízni, de nyilván másképp képzeltük.

Amikor megismertem őt, már akkor is minden sejtem azt a közös gyermekünkkel megszülető egységet szomjazta. Az első perctől a szívem alatt a vágy. Az a vágy, ami a beteljesülés felé szalad. Hittem, hogy gyorsabban, hogy pillanatokat alatt, hogy amikor kimondjuk, hogy szeretnék, már első érintésre ott lesz egy növekvő élet bennem. De nincs.

Hogy milyen érzés? Mit tagadjam, egyre nehezebb.  Hogy miért?

Mert lassan már minden barátnőm babázik. Igen, azt látom, hogy meddőség hosszú éveken keresztül csak a legritkább esetben áll fenn, és  sajnos én vagyok ez a ritka eset.

Mert azt érzem, lemaradtam az álmaimhoz képest. Most lettem 30. Nagyon szépen alakult a szülinapom, de mégis ott volt az az érzés, hogy én úgy terveztem, ekkorra már biztosan hármasban, vagy akár négyesben, ötösben leszünk. De ketten vagyunk.

Mert a férjemnek sem könnyű. Bár ő sokkal kevésbé hajlamos belezuhanni az önsajnálatba.

Mert hiába derült ki több konkrét egészségügyi probléma velem kapcsolatban (írok majd róluk), mégis olyan érzésem van, hogy nem tudom, miért nem sikerül. Szeretnék belelátni magamba, hogy pontosan hol bukik el a dolog.

Azért kezdem el ezt a blogot, hogy könnyebb legyen. Hogy kiírjam magamból a nehézségeinket, hogy átgondoljam, leírva lássam, mi is zajlik bennem. Szeretnék egy támogató csoportot is kialakítani, mert én azt érzem, mi, a nehezített teherbeeséssel küzdő nők, sokszor nagyon egyedül érezzük magunkat.

Az én baráti környezetemben például egyetlen egy pár van, ahol szintén fennáll ez a probléma, a többiek sorra jelentik be, hogy jön a baba. Velük beszélni a nehézségeimről nagyon nem könnyű, nekik sem velem az örömükről. Sokszor tojáshéjon táncolunk. Persze örülök én, hogy várandósak, csak mellette iszonyatos fájdalom is a gömbölyödő pocakokkal szembesülni. Meg a jótanácsokkal is. Engedd el, majd akkor jön, ha nem várod, fordulj hasra szex után, a gyertyapóz a nyerő…Sorolhatnám. Nem sorolom.

Csak hiszek, lesz babám!