Forrás: pixabay.com
Bizony, már akkor is, már kamaszként is úgy éreztem, hogy minél előbb, nagyon de nagyon szeretnék Anyuka lenni. Emlékeztek a Szülőszoba című sorozatra? Lelkes nézője voltam. Mivel későn adták, ezért mindig felvettem videókazettára, hogy le ne maradjak róla. 2004-ben kezdődött ez a dokumetumsorozat, akkor én 18 éves voltam. Minden alkalommal akkora öröm és katartikus pillanat volt számomra a babák világrajövetele, hogy, habár tanár szakra jelentkeztem, és azt is végeztem el, komolyan kacérkodtam a gondolattal, hogy én bizony szülésznő leszek. Aztán ez nem valósult meg, majd a dúla képzésre gondoltam, hogy elvégzem, de ahhoz meg az kell, hogy már legyen saját gyerkőcöd, így egyelőre az is kimaradt.
Amikor elballagtam a 12. osztályból és jött az érettségi szünet, akkor váltam Vendég a háznál függővé, ami a Kossuth Rádión futó gyereknevelésről szóló műsor. A címét akkor még nem értettem. Miért az a címe egy gyerekekről szóló műsornak, hogy Vendég a háznál? Ma már nem kérdés számomra. Jobb címe nem is lehetne. Hiszen az a gyermek, aki hozzánk születik, nem a tulajdonunk, egy önálló személyiség, aki egy ideig velünk egységben nevelkedik, de aztán önálló lesz, és ki is repül a fészekből. Ne felejtsük el, hogy vendég, és a mi szerelmünk a férjünkkel, párunkkal nem szabad, hogy alárendelődjön a gyermeknek. Persze ezt nem a gyerkőc 1. életévére értem.
Már akkoriban, sőt igazából 1999 óta vezetek naplót. Ebből a 17-18 év körüli időszakomból is fönn maradt néhány bejegyzés, amit a lányomnak írtam. Könnyet csal a szemembe, ahogy olvasom, főleg így, hogy ilyen sokat várat magára. Na, de nem önsajnálkozni ám!
És bizony már ebben az időszakban is bekerült a könyvtáramba néhány gyermeknevelési könyv. Nem csak a tanár szakon alapból kötelező olvasmányok. Megvettem a Leboyer-féle, A gyöngéd születésről szóló könyvet, Tracy Hogg Suttogóját, a Szülőszoba című sorozat könyv változatát, Szécsi Noémi kismama naplóját stb. Szóval készültem, vártam, hogy elvégezzem az egyetemet, aztán végre tényleg édesanya lehessek.
Addig a kamaszkori nagy szerelmem (komoly kapcsolat volt, 7 évig tartott, benne volt a lehetőség, hogy vele élem le az életem, de végül nem úgy alakult) keresztgyerekeit babusgattam sokat, és vágyakozva gondoltam arra, hogy nekem mikor lesz babám.
A vágyakozás, kell-e hogy mondjam…egyre nagyobb.